Üdvözöllek itt kedves idegen/ismerős!
Porlepte gondolat
A becsületes nevem Gréti, de jobban szeretem, ha Margaretnek hívnak. Most, kedves olvasó, furcsálhatod, hogy a főszereplő neve is ez lett, bár ez csak a kreativitásom hiányára utal. Ez a név egy zord téli napon pattant ki a fejemből, hogy aztán a képzelet kikövezett járdáján kézen fogva vezessen el engem elmém legmélyebb részébe, ahol a józan ész éles karmai már nem tudják bántani a bőröm. Mintha csak ez kellett volna ahhoz, hogy belekezdjek ebbe a blogba, hisz tudtam, hogy már régóta érlelődik bennem a gondolat: Kell egy különleges történet. A szikra, mely akkor apró reménysugárként égett bennem, azóta csak nagyobbodni látszik, és napról-napra újabb nyalábokat vés belém. A porlepte fantáziám életre kelt, belőle pedig egy gondolat vidáman szökött meg, hogy aztán szavakba öntve ékeskedjen eme helyen.
A Képzelet Madara
Kérdezhetnéd tőlem, hogy miért pont egy Harry Potter fanfiction fogalmazódott meg bennem, és miért nem egy közkedveltebb előadóé, modellé vagy esetleg egy bandáé, melyet mások biztos szívesebben olvasnának. Már csak azért is ezt választottam, mert ami bennem lakozik, az messze nem hasonlítható össze egy tini-gimi szállal, hanem belül magasan szárnyalok a Képzelet Madarán. Én nem elégszem meg azzal, ha valaminek Happy End a vége. Nekem kell az izgalom, a sötétség, a kegyetlenség, de valahol mégis legyen valami benne, ami elvarázsol. Na, ez egy pont ilyen téma. J.K.Rowling olyan tökéletesen szavakba tudta önteni azt, aminek a fiatalságnak szüksége lenne, és olyan gyönyörűen, a néhol üres betűket tartalmazó fejezetekbe tudta építeni a valódi mondanivalóját, hogy olyan csodára lehet, hogy senki más nem lenne képes. Nemhiába mondom rá azt, hogy számomra egy példakép, ki megmutatta mindazt, ami bennem él, és a hatására határoztam el, hogy írni akarok. Minden egyes halál, csók és csata közelebb vezényelt engem a valódi célomhoz, miközben varázslónak érezhettem magam a muglik tömegében. Sokat köszönhetek ennek a műnek, hisz Ő ott volt velem, mikor a kínok-kínját éltem át, s legalább, ha pár órára is, elfeledtette velem mindazt, ami fáj, miközben megtanultam, csodák igen is léteznek.
Sörény és Szárny
Sörény és szárny. E két szó kimondása igencsak sok gondot jelent számomra, mivel pösze vagyok. Mégis, mikor eszembe jut, melegség járja át a szívem, hisz az a tudat, hogy a részeseim, örömmel tölt el. Két különleges állatra utal ez a két testrész, és melyek szorosan kapcsolódnak hozzám, a lelkemhez. Lehet, hogy én vagyok bolond, de ha kell, egy bátor oroszlánná tudok változni, aki mindenáron megvédi azt, aki fontos neki, és hősiesen küzd azért, amiről bár tudja, hogy elérhetetlen, mégis ott lebeg előtte egy láthatatlan remény lepedő, mellyel talán még betakarhatja magát, egyszer, s utoljára. Nem mellékesen, születésemkor ez a csillagjegy nyomta rám bélyegét, és ez elkísér egy egész életen át. Büszke vagyok arra, hogy az agyamban egy tomboló királynő képében láthatom magam, aki mint egy testőr, úgy védelmezi szeretteit. A Griffendél ház kezei zárnak szorosan maguk közé, mint egy szerető anya a gyermekét. A másik énem szárnyal, lankadatlanul és célirányosan, ezzel megismerve a világot, és saját magam. A kitalált patrónusom, melyet kilőve el ijeszthetem a sötétséget, a fájdalmat, a reményvesztettséget és a bánatot, tehát egy madár, melynek szárnyán kényelmesen csücsülhetek. Az évek múltával a hű társaim velem együtt nőnek, és bölcsebbek, tapasztaltabbak lesznek, hogy majd a végén együtt leljünk örök nyugalomra a másvilágon.
Mardekár
Bár a Griffendél áll közel hozzám, én mégsem ezt a házat választottam arra a célra, hogy Margaret szerető otthonra találjon. Döntésemben jelentős szerepet játszott a múltam, mely lemoshatatlan átok módjára ül rajtam, a jelenem és a jövőm, mely halovány köd módjára ereszkedik rá szemeimre, s melybe vakon és lassan haladok megállíthatatlanul. A lelkem legféltettebb zegzugaiba régen beköltözött a sötétség remete lakója, és hiába próbálnám kikergetni, ő csak mosolyogva terpeszkedne szét, miközben azt tudatná velem, hogy ez örökre így marad. Nem akartam egy olyan történet tulajdonosa lenni, amit bár én írtam, mégsem érezhetném magaménak. Nem szerettem volna egy újabb hős szerepét betölteni, és felsorakoztatni az irományomat a többi fanficton mellé, melyek a Griffendélről, a győzelemről és a rossz vereségéről szólnak. Talán attól lesz az enyém más, hogy nem a boldogságról és a szeretetről szól, hanem a mai napjainkat is érintő problémákról. Még ha ezt az olvasó nem is mindenhol érzékeli, mert annyira elrejtem a soraim mögé a valódi mondanivalómat, hogy még a legszemfülesebbek is csak sejtik, miről is szólhat valójában, történeten kívül.
Vesztes
Most pedig, hogy már mindennek kifejtettem a miértjét, néhány szót kívánnék szólni magamról is, hogy egy kicsit betekintést nyerj abba, ami velem történik. Nem vagyok idős, mindössze tizenötször utaztam körbe a Napot űrhajó segítsége nélkül, de az életem korántsem ennyire egyszerű. Már abból is kiindulva, hogy egy meglehetősen bonyolult és összetett személyiség vagyok, odáig levezetve, hogy a gondolkodásom eléggé érett. Nem ajnározni szeretném magam, hisz ebben semmi jó nincs, csak látom azt, amit sok velem egykorú észre sem vesz. Ebben a világban élek, ahol az emberek szörnyűségei szinte egy láncként összecsiszolva következnek egymás után. Senki nem ismer kegyelmet, mindenki ugyanazt akarja. Nekünk, akik arra merészkednek, hogy tollat és füzetet ragadjunk, az a dolgunk, hogy még időben megfékezzük ezt a mocskot, és felnyissuk e vadállatok szemét a firkálmányaink segítségével. Segíteni, ez a mottóm, segíteni mindenkinek, akinek csak szüksége van rá, és kimenteni őt abból a vértócsából, mely az emberek által okozott sebekből vegyült össze, majd begyógyítani azokat. Ezek mellett egy gyermeteg énem is létezik, mely mindenhova elkísér, és kimúlhatatlan. Ez a felem egyáltalán nem ragaszkodik a Földhöz sőt, magasan lebeg a hite segítségével. Csak egy gyermek vagyok, ki hisz még a csodákban, a varázslatban és a mesékben. Soha nem akarom ezt megváltoztatni. Bízni, hinni és írni akarok, ameddig csak lehetséges, még ha tudom is, hogy egy örök vesztes vagyok.
"Ahol a sikert osztják, a hitünk értéke többet nyom a latban a követőink számánál."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése