Egy ablak a múltba /1 fejezet/1 rész/

Margaret.Ezt a hitvány nevet kaptam azoktól a személyektől, akik a szüleimnek nevezik magukat.Pontosabban, múltidőben lenne igaz, mivel ők már rég a föld humuszában nyugszanak, ezzel  a csótányok és a férgek táplálékává válva.Haláluk épp olyan említésre nem méltó volt, mint azoké, akik abban a csatában vesztették életüket.Az a bizonyos végső összecsapás.Akkor még nem sejtette senki, hogy egyszer, egyszer még lesz valaki, aki létrehozhat egy újabb és talán gyötrelmesebb időszakot.Aki újból kiemelkedhet a számos híres és jóságos ember közül, a mi fajtánkból.

Egy újabb sarj vagyok, akire büszke lehetett volna a nemzetem.Lehetett volna.A hatalom szikrái épp olyan élesen hasítottak belém, mint akkoron Ő belé.Akit nem nevezhetünk nevén.Én is épp olyan kegyetlenné váltam.Az utam, bár nem volt szakadékoktól mentes, és gördülékeny, én mégis elértem, amit akartam...

Sosem voltam egy átlagos lány.Mindig is vonzottak azok a dolgok, amik egy csöppet sem hasonlítottak a való életünkhöz.Sokszor csináltam olyan dolgot, ami bár nem volt mondható hétköznapinak, én még is annak találtam őket.10 évesen, csak hogy egyet említsek, véletlenül megégettem a terítőt, mikor felborítottam egy égő gyertyát.A láng fokozatosan terjedni kezdett az asztalon át, egészen a bútorokig.Megijedtem.A házban egyedül csak én voltam, így nem várhattam segítségre.Könnyeimmel küszködve pásztáztam végig a tűz áradatban úszó étkezőt.Egyetlen átkelő hely sem volt, ahol kiszabadulhattam volna a lángok fojtogató karjai közül.Behunytam hát a szemem, és azt kívántam, hogy túléljem.Mikor pár perc múlva bátorságot merítettem a fogyni látszó belső kutamból, a vész már eltűnt.A döbbenet és a csodálkozás váltakozott bennem percenként, miközben körtáncot jártam a székek körül.Csodával határos módon menekültem meg.Akkor még nem tudtam azt, hogy különleges képességekkel rendelkezem.Más voltam, mint ők.Egy egyszerű ember, ám még is olyan, mint egy égből pottyant kis földönkívüli, aki szárnyait próbálgatja itt, a Földön.

11 évesen tudtam meg mindent.Megértettem a különös dolgaimat, amikről addig azt sem tudtam, hogy valójában léteznek e, vagy csak az én vizualitásom elég élénk.Mint amikor a fejedben felkapcsolnak egy kis lámpát, na ez pont olyan.Az a nap örökre belém ivódott, akárcsak egy szivar égette seb a kezünkön.Emlékszem, hogy a felhők vészesen feketék és teltek voltak, a nap pedig ki sem merte dugni közülük ragyogó arcát.Mennyire is átkoztam, hogy pont olyankor borongós az idő, amikor nekem születésnapom van.Mostanra már ez is világossá vált számomra.A hűvös szél vitte szárnyain az új legenda hírét a 'másvilágba'.

Az a bizonyos sárgás pergamen, és az a jellegzetes pecsét illat.Itt lebeg szemem előtt, amint kezembe veszem, és feltépem a borítékot.A kanyargós betűkkel írt levél nagy változást hozott csöpp kis életemben, amit akkor talán még fel sem fogtam.A szüleim mennyire boldogok voltak, hogy én is megkaptam, amit annak idején ők is.Elkezdődött a legnagyobb kaland.Egy véget nem érő, és varázslatos utazás, amit épp ésszel felfogni sem lehet.Margaret Potter, a legifjabb sarj.Emberi,ámbár mégsem.Varázsló vagyok.